AKTUÁLIS INFORMÁCIÓK AD - VESZ HORGÁSZREND MEGKÖZELÍTÉS AZ EGYESÜLET KÉPEK FÓRUM


Mielőtt belefognék a tavak bemutatásába szeretném leírni az első találkozásom azzal a vízzel, mely teljesen rabul ejtett. A tóra 2004. júliusában vándorhorgászként jutottam el. Akkoriban kezdtünk ráunni az állandó zsúfoltságra a 2004-re választott horgászhelyünkön és egy kis változatosságra vágytunk. Ezért aztán állandó horgásztársam - Tibi - egyik munkatársa intézett nekünk egy kölcsön horgászállást hétvégére a Hatvani Horgászegyesület által kezelt tavon.

Péntek délután, munka után érkeztem meg a tetthelyre. Bár a horgászhelyhez vezető út a tó partján vezetett, de a vízre nem nagyon figyeltem, mivel a figyelmemet az kötötte le, hogy ne hagyjam ott a kipufogómat valamelyik gödörben, melyek igencsak sűrűn voltak felfedezhetők a keményre száradt poros földúton.

Csak akkor néztem körbe horgász szemmel, mikor leállítottam az autót és megálltam a magas szakadó part tetején. Hatalmas kékes-zöld víztükör tárult a szemem elé. Nem volt szokatlan számomra a nagy víz látványa, mivel 1993 óta horgászom a Balatonon, de a tó a hatalmas méretével és a kristálytiszta vizével teljesen lenyűgözött.

Az első találkozást emlékezetessé tette az a 9 kilós ponty, mely a túra első reggelén Tibi cimborám horgára akadt és ezen kívül volt két olyan kirohanós szakításunk, mely azóta is emlékezetes élmény maradt számomra.

A 2005-ös évet már tagként kezdtem és azóta is látogatom a tavat. Az egyesület ugyan két tavat kezel, de nekem csak a nagy tó létezik. Abban szerettem bele és bár sokszor hűtlen vagyok a tóhoz, de mindig visszatérek, hogy horogra csalhassam azokat a fantasztikus pikkelyes nyurga és tőpontyokat, melyek nagy tömegben élnek ebben a kevéssé ismert, kissé talán zárt horgászvízben.

Az A Beton tó kb. 120-130 hektár méretű, de ez a szám hónapról-hónapra változik, mivel a tavon intenzív kavicsbányászat folyik. A tó két részre osztható. A nagyobbik részt évtizedekkel ezelőtt bányászták a hagyományos kanalas-kotrós megoldással. Itt a vízmélység átlagosan 3-4 méteres, víz alatti púpokkal és gödrökkel tarkított.

A régi kotrású bánya partját benőtte a fű és a partot belakták a horgászok. A tavon saját stég építése engedélyezett, ezért a tó partját végig stégek tarkítják. Vannak jó minőségű, karbantartott stégek, és vannak vízbe roskadó ócska tákolmányok is.

 

A bányató másik része egyelőre igazi holdbéli táj, mivel ott még a mai napig is folyik a bányászat. A tulajdonos A. Beton Hatvan Kft. egy speciális szivattyús megoldással bányássza a kavicsot, így az új kotrású részben akár 12 méterre is lejut a kavicsot felhörpintő szívófej. A bányató új része egyelőre nem horgászható, de ahogy a kotrógép halad, úgy alakul át a szántóföld horgásztóvá.

A tavon mindenféle mederviszony megtalálható. Vannak olyan részek, ahol a platók felett csak 50-60 centis víz található. Ez a rész a gyorsan melegedő víz miatt tavasszal vonzza a halakat. Az igazán nagy pontyokat a 9-10 méteres mélységekből fogják az őszi időszakban, mikor a halak már keresik a mélyebb, melegebb részeket. A 12 méteres új kotrású rész legnagyobb részén nem is horgászott még ember, így nem is lehet tudni, hogy ott milyen halak élhetnek.

A Görbeéri tó 24 hektáros méretével jóval kisebb, mint a nagy testvér A Beton tó. A meder hasonlóan változatos és radar+csónak híján hasonlóan kiismerhetetlen. A tó egyik fele igazi ágas bogas dzsungel, ahol tavasszal az ívó halak biztos menedéket találnak a jól kialakított kíméleti terület miatt.

A Görbeéri tóban sajnos nagyon sok rák él, melyek száma azért fogyatkozott már az elmúlt évek intenzív szürkeharcsa telepítésének köszönhetően. Ha éjszaka egy lámpával végigmegyünk a parton, akkor a sekély szélvízben pillanatok alatt 10-20 rákot is összeszedhetünk. A rák jelenléte nehezíti a horgászatot, de vannak módszerek, melyekkel sikerrel átverhetjük ezeket az ollós ördögöket.


30 év gondos munkájának köszönhetően mindkét tóban komoly halállomány él. A tavakban évente öt alkalommal, összesen 300q két- háromnyaras ponty, 10q ragadozót (süllő, csuka, harcsa) és jelentős mennyiségű ivadék kerül telepítésre. A tavakban lévő halfajok: ponty, amúr, busa, csuka, süllő, harcsa, sügér, dévér keszeg, karika keszeg, compó, kárász és bodorka él.

A Görbeéri tóban a kárász állomány nagyon erős, de az elmúlt években több száz darab süldő szürkeharcsa került kihelyezésre, melyek jól ritkítják a rákokat. Mi lesz akkor, ha ezek a hareszok megnőnek és beveszik magukat a fás-bokros dzsungelbe. A harcsák védelme érdekében a méretkorlátozás 70 cm.

Mindkét tóban igen szép számmal élnek kapitális pontyok. 2008-ban a legnagyobb fogás 27,70 kg-os volt, mely a nagy tóban került horog végre. Gálik Tamás egyesületi elnök adatai alapján 2008-ban 20 kg felett 37 db. pontyot fogtak és a 15-20 kg-os kategóriában még ennél is  többet. Örvendetes, hogy a kapitális pontyok védelmében néhány éve védő szabályozást vezettek be. Egyesületi tag 8 kg feletti halat nem vihet el, míg napijegyes horgászok esetében ez a határ 5 kg.

Egy víz alatti videó a tó süllőállományáról (5.3 megabyte, AVI)


Mivel a tavon csak dobással lehet a csalit a vízbe juttatni, ezért a tó legalább 2/3-a el sem érhető a parthoz kötött horgász számára. A tavakon a tipikus „kavicsbányás” szerelék használatos. Egy jó nagy dióverő és nagy kapacitású orsó a távoli dobásokhoz.

Az átlaghorgász 3-4 méteres 100-200 grammos, esetleg még ennél is keményebb teleszkópos botot használ, és a jól megtömött emberölésre alkalmas gombócot 80-100 méterre dobja be a jól etetett helyére.

A tavon egyre népszerűbb a bojlis horgászat. A bojlisok a 390-es (13 ft) 3-3,5 librás botokat kedvelik, mivel ezekkel a szerelékekkel 120 méterre is bevethető a 100-120-as bojlis ólom. A botra nagy kapacitású orsó és 30-33-as damil kerül. A vastag damil akadályozza a távoli dobást, de jól jön, ha egy igazán komoly bányalakó tő- vagy nyurgaponty kerül a horog végére. A horog ideális mérete 2-es, vagy inkább 4-es. Előkének megteszi egy jó minőségű 20-25 librás fonott zsinór. Én a Kryston Super Mantis Gold zsinórt használom legtöbbet, de időnként előkerül a Supernova típus is.

A tavon az etetőhajó használata megengedett. Mivel a tó nagy kiterjedésű és így a halállomány sokat vándorol, ezért a rendszeres etetésnek komoly szerepe van a sikeres horgászatban. Sokat túlzásokba esnek és egyszerre akár 10-15 kiló kukoricát is eletetnek. Nálunk bevált a mennyiség 20-30 szem bojlit, 1 kiló pelletet, 2-3 kiló magkeveréket tartalmaz. Ezt 3-4 körben juttatjuk be egy kb. 100 nm-es területre. Ha megindul a haljárás, akkor minden hal után 20-30 szem bojlit dobócsövezünk a bójákra.


A vándorhorgászoknak elsősorban a Görbeéri tavat ajánljuk, mivel ezen a tavon nincsenek foglalt helyek, illetve esős, sáros időben könnyebben megközelíthető. Ezen a tavon az éjszakai horgászatok idejére engedélyezett a sátrazás.

Ha igazi nagy kavicsbányán szeretnénk horgászni, akkor én a nagy tavat ajánlanám. A helyiek ugyan zordnak tűnnek, de a látszat ellenére csak óvni próbálják a tavat. Ezt a rendezett és szemétmentes környezet is mutatja. Tehát ha a nagy tavon szeretnénk horgászni, akkor próbáljunk puhatolózni, hogy mely szomszéd jár ki kevesebbet a helyére. A helyiek nem biztos, hogy mondják, de pontosan tudják, hogy ki mikor jön megy és a kedvünkért lehet, hogy egy telefont is megindítanak.

Ahhoz, hogy ezt a vizet megtanuljuk, hosszú éveket kell a tavon eltöltenünk. A siker így sem garantált, mivel egy ilyen hatalmas vízen az időjárás, a szél erősen befolyásolja a halak vonulását és a kapókedvét. Ha azonban egyszer beleakadunk egy akkora halba, mint a szomszédom tavaly májusban, akkor egyszerre elfelejtjük mennyi energiát fektettünk a horgászatba és a halak keresésébe.

Végezetül szeretnék elmondani egy igazi tündérmesét, ami tavaly májusban esett meg velem.

Azt hiszem vasárnap reggel volt, túránk utolsó napja. Mikor hajnali 5-kor felkeltem és be dobócsöveztem a reggeli adag bojlit, akkor még nem látszott, hogy reggel milyen köd ereszkedik majd a tóra. A munka végeztével még nézelődtem egy kicsit, de sem Tibi, sem a lányok nem nagyon mozdultak, ezért visszabújtam fél sátram menedékébe és én is szenderegtem.

Valamikor 6-7 óra fele arra ébredtem, hogy valaki eltrappol az ágyam előtt. Ez felettébb szokatlan dolognak számított, mivel a tavon alig volt horgász és még nappal sem nagyon járkálnak a horgásztársak a tó partján, nemhogy ilyen korán reggel. Ezért felkeltem és láttam, hogy Sanyi a jobb szomszédunk erősen görbülő bottal rohan tőlem elfelé, és kerülgeti a parti bokrokat és fákat.

Nem értettem a dolgot, de azért fogtam a kamerát és Sanyi után mentem, akit már 2-3 horgász állt körbe. A bot ívéből és Sanyi arcából láttam, hogy valami komoly halat akasztott, ezért a fárasztást végig vettem. Mikor a hal először feljött, akkor mindenki egyszerre hördült fel. Egy gyönyörű 14-16 kilós tőponty küzdött a szerelék másik felén.

Az utolsó kirohanások után a kölcsönbe adott merítőmmel egy önkéntes megmerítette a halat, mely a mérlegeléskor 15,8 kg-osnak bizonyult. Sanyi később elmondta, hogy a kapás heves volt és a hal első kirohanásra levitt kb. 100 méter zsinórt és átúszott a mi 4 botunk felett. A fárasztás kb. 100 méterre az akasztás helyétől fejeződött be és ami külön öröm nekem: a hal remélhetőleg még ma is a tóban úszik.

 

Hát ilyenek ezek a hatvani pontyok...


Szöveg: Juhász Ákos